A békakirályfi
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királyfi, akit elvarázsolt egy boszorkány és békává változtatott.
A fiú nagyon szomorú volt, hogy nincs senkije. Így hát beugrott a folyóba, és az elsodorta egy királylány kútjához. A királylány éppen arra tévedt, amikor meglátta a békakirályfi szájában a labdáját, amit régebben elvesztett. A béka odavitte a labdát és elmesélte, hogy elátkozta egy boszorka, és még azt is, hogy egy csók oldja fel az átkot. A királylány nem akarta megcsókolni. De végül csak-csak rászedte magát a csókra. A csók után a béka átváltozott királyfivá. A királyfi nagyon hálás volt, ezért elvette feleségül álmai hercegnőjét.
Boldogan éltek, míg meg nem haltak.
Gergő juhász kanala
Egyszer élt egy juhász, akit Gergőnek hívtak, és ő mindenre tudott megoldást.
Ezt meghallotta a király és elhívta ebédelni. A juhász elfogadta a meghívást. Amikor elindult, a kutyáját is magával vitte.a palotához. Egy őr megállította,mert a kutyát nem lehetett bevinni. A juhász eldobott egy csontot, és megkérte az őrt, hogy vigyázzon Bodrira. Ezután az őr beengedte a juhászt a palotába. A király nagy szeretettel fogadta az ebédlőasztalnál. A szolgák behozták az előételt, de a juhásznak nem adtak kanalat. A legény érdeklődött, hogy miért nincs kanala. A szolgák magyarázkodtak, hogy a királynő bezárta és elvitte a kanalas fiók kulcsát. Gergő megfogta egy kenyér csücskét és kivájta a belsejét. Majd azzal kikanalazta a levest, nem maradt egy csöpp sem. A király meg volt lepődve a juhász leleményességén. Megjutalmazta Gergőt egy zsák arannyal.
Amikor a juhász kifele indult, elkérte a kutyáját az őrtől és adott neki aranyat. Itt a vége fuss el véle!
Hamupipőke
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy lány, úgy hívták, hogy Hamupipőke.
Volt neki két testvére és egy mostoha anyukája, akik nem szerették őt. Sokszor volt egyedül, ezért szomorú volt. Sosem mehetett ki a házból. Egyszer hírét hallotta, hogy este bál lesz. A két testvér már marakodott is egy ruhán. addig szaggatták, rángatták, míg el nem szakadt. Estére mégis elkészültek és elmentek a bálba. Hamupipőke egyedül maradt, ezért ki tudott menni a kertbe a kúthoz. Ott repült egy tündér, aki adott egy szép ruhát, egy cipőt és egy gyönyörű hintót Hamupipőkének. Figyelmeztette azonban, hogy éjfélre megszűnik a varázslat, így ő gyorsan elment a bálba. Találkozott egy herceggel és táncolt vele. Éjfélt ütött az óra, hazafutott, de leesett a lábáról a cipő. A herceg felvette és reggel útnak indult megkeresni a szépséges leányt.
Hamupipőke házában feladta az összes lányra a cipőt. Hamupipőke lábára felment a cipő, ezért boldogan éltek, míg meg nem haltak.
A hét kecskegida
Volt egy kecskemama, akinek volt hét kecskegidája.
Egy nap a kecskemama elment a faluba vásárolni. Meghagyta a kecskegidáinak, hogy csak őt engedjék be. Őt is csak akkor, ha benyújtja a fehér lábát. Amikor elment, a farkas a házhoz érkezett. meg akarta enni a kecskegidákat, ezért csellel próbálkozott. Belisztezte a lábát, bekopogott és a fehér lábát benyújtotta. A kiskecskék azt hitték, hogy az anyjuk az. Miután kinyitották az ajtót, látták, hogy a farkas. A vadállat felfalta őket, kivéve egyet, aki elbújt az óra mögé. Amikor megjött az anyuka, a kecskegida előbújt. Elmesélte, hogy mi történt a testvéreivel, amíg távol volt. Együtt elindultak a farkas keresésére és rá is találtak. A gonosz aludt. A kecskemama kivágta a hasát.
A kicsik helyett köveket rakott bele. Amikor a farkas inni akart, a sok kő lehúzta és belefulladt a vízbe. Itt a vége, fuss el véle, kerekerdő közepére.
