A fenyőfa története
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy fenyőfa. Ez a fa egy különleges fa volt. Ezt a fát a szeretet ünnepére ültették. Karácsonykor a fákat kiállítják az előtérben és feldíszítik gyönyörű csillogó díszekkel és a törzse köré ajándékokat raknak.
Ez a fa egyszer életre kelt és meglátta, hogy ő az egyetlen fenyőfa. Egy szegény család be is fogadta. Szépen feldíszítették. Éjszaka mindenki lefeküdt aludni, ő közben elindult megkeresni a többi fenyőfát. Útközben találkozott egy nyúllal.
Azt mondta a nyúl:
- Szia, kis fenyőfa! Hová mégy?
- Megkeresni a többi fenyőfát.
- Veled tarthatok?
- Hát persze! Gyere nyugodtan!
Mentek, mendegéltek, kiértek egy rétre. Látják, hogy ott van egy őz. Megkérdezték tőle, hogy merre vannak a fenyők.
Azt mondja az őz:
- Ott a másik erdőben, a nagy hídon keresztül, a mezőn át.
Mentek, mendegéltek, elértek a hídhoz. A hídon találkoztak egy madárral. A madár kérdezte, hogy velük tarthat-e. Cserébe elvezette őket egy vadászleshez. A vadászlesből látták az egész mezőt. Azon belül pedig az erdőt, ahol a többi fenyőfa állt.
Odamentek a többiekhez és boldogan éltek, míg meg nem haltak.
(írta: A négy lovag)
A kívánság fa
Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, beköszöntött a karácsony és a családok elindultak fát vágni.
Az egyik fa könyörgött a Kovács családnak, hogy ne vágja ki és akkor teljesíti 3 kívánságukat. Így is tettek, inkább hazamentek gondolkodni, hogy mit kívánjanak. Másnap visszamentek és elsőnek azt kívánták, hogy egészségesek legyenek. 2. kívánságuk pedig az volt, hogy legyen még száz kívánságuk. Eltelt már a 99 kívánság ideje. Másnap elmentek az erdőbe tűzifát vágni és összetalálkoztak a kívánságot teljesítő fával. A favágás közben az ember véletlenül egy tobozt ejtett az asszony fejére. Az asszony annyira megijedt, hogy amikor észbe kapott, rögtön azt kívánta, hogy az ura ne tudjon beszélni. A család többi tagja könyörgött a fának, de az csak akkor változtatta meg a kívánságot, ha hoznak neki szentelt vizet. Másnap ott is volt a víz, a fa visszaváltoztatta az embert beszélővé.
Ráébredtek, hogy nem kell nekik semmi drágaság, mert így is meg tudnak élni.
(írták: a Vicces állatok)
Simi Samu, a kis fenyőfa élete
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, az Üveghegy legtetején, volt egy erdő, abban lakott Simi Samu, a kis fenyőfa.
Simi Samu nagyon fiatal fenyőfa volt. Mindig arról álmodozott, hogy felnőjön és feldíszítsék a gyerekek karácsonykor. Egy nap elaludt és álmában egy tündért látott, aki elvarázsolta, ezért megnőtt és feldíszítették. Reggel felébredt és meglátta, hogy egy gyerek karácsonyfa díszekkel áll előtte. Ennek a kisfiúnak megtetszett a fenyőfa és minden nap meglátogatta. Egyszer Simi Samu beszélgetett a nagyobb fenyőkkel:
- Képzeld vannak más évszakok is, nem csak a tél!
- Ó tényleg?
- Van a tavasz, a nyár és az ősz, most pedig tél van.
Simi Samu nagyon meglepődött, hogy más évszakok is vannak, nem csak a tél és nagyon kíváncsi volt, hogy a tavasz a nyár és az ősz milyen évszak lehet.
Végül még sem törődött vele, álomra hajtotta a fejét és boldogan élt, míg pici tüskéi le nem estek.
(írta: a Királyné és öt lánya)
A fenyőfa
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy fenyőfa.
Egyedül élt a tölgyerdőben szomorkodva, mert nem voltak barátai. Egyszer csak emberek jöttek. Nagyon félt, mert azt hitte, hogy ki fogják vágni. Óvatosan vágták ki és vitték haza karácsonyfának. Felállították a fenyőfát és feldíszítették. Másnap reggel a fa alatt ott voltak az ajándékok. Az ajándékokban voltak kisautók, labdák, fakardok, játék páncél és tollak. A gyerekek nagyon örültek az ajándékoknak és sokat játszottak velük. A fiúk fociztak az udvaron és kivitték a fenyőfát kapusnak. Véletlen nagyot rúgtak és eldőlt a fa. Nagyon megsajnálták és megpróbálták felállítani. Túl nehéz volt, ezért nem bírták el. Odahívták szüleiket, akik ugyan mérgesek voltak, de felállították a fát. Apukájuk azt mondta, hogy vigyék vissza a házba.
Sajnos, mint minden ünnepnek, a karácsonynak is vége lett.
(írták: a Magyar népmesehősök)
A fenyőfa története
Egyszer az erdőben nagyon nagy tűz volt. Az összes fenyőfa elégett, az állatok elmenekültek.
Aztán jött egy nagy eső és eloltotta a tüzet. Csal egy fenyőfa maradt életben és ez a fa nagyon bánatos volt. Nem voltak barátai és egyedül érezte magát. A fenyőfa mindig arról álmodott, hogy egyszer karácsonyfa lehessen. Az erdőbe egyszer elment egy favágó. A fenyőt elvitte a nagyvárosba. Azt se tudta, hogy hol van. Meglátta, hogy be van csomagolva. Kirakták a fatelepre és látta, hogy egy családnak nagyon megtetszett. Véletlenül meghallotta, hogy meg akarják venni. Ekkor berakták az autóba és hazavitték.
A fenyőnek nagyon különös volt a ház. Nagyon furcsák voltak a szobák és a festmények. Bevitték a legnagyobb szobába és egy tartóba tették. Két napot ott állt az üres szobában. A harmadik napon feldíszítette a család. Ettől a karácsonyfa elkezdett visítani.
Végre beteljesült az álma.
(írták: a Rajzfilm királyok)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése